Tegyük fel, hogy éjszakára rendszeresen kint hagyom az autómat a Nyugati előtt nyitott ajtókkal. Persze tudom jól, hogy egyetlen kézmozdulattal be lehetne zárni, még a kulcs is a zsebemben lapul; de hát minek az, ki vinné el erről az amúgyis ultra-biztonságos környékről. Azonban amikor egyszer "véletlenül" mégiscsak ellopja valaki, persze felháborodottan rohanok a rendőrségre bejelentést tenni, és pókerarccal várom, hogy ne röhögjenek ki a biztos urak.

Vagy mondjuk képzeljük el, hogy reggelente veszek a boltban két kiflit, lerakom az ablakom külső párkányára, majd rohanok a munkahelyemre. Ezt minden áldott nap eljátszom, és egy ízben rendkívül meglepett ábrázattal konstatálom, hogy bizony a finom pékárunak csupán hűlt helye maradt a bádoglemezen. De (ó, mily' szerencse!) a szemfüles szomszéd néni rajtakapta azt a megátalkodott kiflitolvajt, s ennek köszönhetően a rend délceg őrei el is csípték a bűnözőt.

Na, valami ilyesmi történhetett a közelmúltban Dél-Magyarország egyik napfényes kisvárosában, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben egy fiatalember nem autót, nem kiflit, de még csak nem is színesfémet lopott, hanem mindenféle jeleket, meg bájtokat, kereken 8 forint 63 fillér (de jó tudni, hogy még létezik ilyen is - bár a bíróság szerint már nem, ők 9 froncsira kerekítettek) értékben. Mindezt azáltal, hogy - jobb ötlete és lehetősége nem lévén - a nyílt utcán állt le netezni. Bizony, jó móka az! A következőképpen rekonstruálom a történteket:

"Hmmm... hiba a kapcsolatban. Vazze, már megint kikötötték azt a rohadt netet a lakásból a számlatartozásaim miatt! Ezt nem hiszem el... Pedig akartam ma MSN-enezni, mivel egy 90 megás tömörített fájlt kellene elküldenem a haveromnak. Sőt, torrentről muszáj leszednem a legújabb, egész DVD-s Kovi-filmet. Akkor a dc++-ról töltendő Tokio Hotel albumról inkább ne is beszéljünk... Sebaj, a múltkor kifigyeltem, hogy az utca végében lakó Kissék wifivel osztják a netet. Mindezt megteszem az ő házuk előtt sutyiban a laptopommal, a nyakamat teszem rá, hogy nem jönnek rá a turpisságra azok a maflák!"

Mármost azt mindenki döntse el magában, hogy így történhetett-e az eset, vagy netán csak annyiról volt szó, hogy az utcán haladó fiúnak valami nagyon fontosat kellett megnéznie a világhálón, és gondolván, semmi baja nem származhat abból, hogy pár percre igénybe veszi a környéken elérhető nem védett hálózatot, szétnyitotta notebookját. Tehát, ezek után talán jobb lenne észhez térniük a wifiseknek: vagy titkosítsák a hálózatukat, vagy hunyjanak szemet afelett, hogy valaki kihasználja azt a helyzetet, amelyet ők teremtettek a geekségükkel. Utóbbi esetben nethiányos időszakokban sz*rrá fogom szivatni a szomszédaimat, amíg csak fel nem tűnik nekik, hogy vajon mitől lehet lassú az adatáramlásuk - aztán pedig minden bizonnyal következik számomra az őrszoba...